Mi az a Kapcsolódó Jelenlét?
A Kapcsolódó Jelenlét egy szándékmentes, tágas tudatállapot. Megtapasztalod általa azt a rezonáló együtt-létet, amiben egyszerre élhető át az egység és az elkülönülés.
A be nem avatkozás mentén vagyunk jelen – a békén hagyás legnemesebb minőségében. Ez azonban mégsem passzivitás.
Sokkal inkább a tiszta figyelem által létrejövő aktív teremtő állapot.
A Kapcsolódó Jelenlét egy fejleszthető képesség is, amely által biztonságosan együttérző, intuitív, ugyanakkor tudatos módon kerülhetsz kapcsolatba a környezeteddel.
Röviden: egy gyakorolható figyelemforma, amellyel egyszerre maradsz kapcsolatban magaddal és azzal, akivel/amivel épp együtt vagy.
És hogy mit kezdesz ezzel? Az csak rajtad múlik.
A Kapcsolódó Jelenlét lehetőséget teremt — de szabadon hagy.
Mi minden történhet veled, ha megtapasztalod a Kapcsolódó Jelenlétet?
A Kapcsolódó Jelenlét gyakorlásával, esélyt kapsz olyan élményekre, mint:
- mélyebb megértésre önmagaddal és másokkal kapcsolatban
- érzelmileg kevésbé megterhelve lenni jelen a nehéz helyzetekben
- elmozdulni a probléma/megoldás-tengelytől a megélés/elengedés felé
- újfajta alkotói forráshoz kapcsolódni
- másképp viszonyulni a múltadhoz és múltbéli önmagadhoz
- láthatóvá válni anélkül, hogy küzdenél ezért
- megélni az összekapcsoltságot az elszigetelődés és magány helyett
Mindezek azonban nem célzott eredmények, csupán vonzatai a Kapcsolódó Jelenlétnek.
Gyakran Feltett Kérdések
Zárt
Hogyan lehet megtapasztalni?
Lehet, hogy már spontán éltél át hasonlót, némi gyakorlással azonban bármikor előhívhatod a Kapcsolódó Jelenlétet. Ehhez a Kettős Együttérzés gyakorlását érdemes végezned, melynek lépéseit az Átjárók menüpont alatt találod.
Az átjárók megnyílnak némi gyakorlással. A légzés és a figyelem célzott alkalmazásával hozzásegítenek ahhoz, hogy a Kapcsolódó Jelenlét magától megjelenjen. Eleinte egyedül érdemes gyakorolnod, de idővel ráérzel majd arra, hogyan lépj be a Kapcsolódó Jelenlébe mindennapi élethelyzetekben.
A részletes leírásokat a gyakorlásról itt találod:
Átjárók a Kapcsolódó Jelenléthez
Kezdésnek érdemes az ingyenesen elérhető Kettős Együttérzés füzettel kezdened:
Kettős Együttérzés gyakorlása - ingyenes füzet
Miben más ez, mint a Mindfulness?
A mindfulness azon alapul, hogy megfigyeled a gondolataidat, érzéseidet, a környezetről alkotott ítéleteidet, majd tudatosítva és elfogadva mindezt jelen vagy önmagaddal. A mindfulness – belső fókuszra épül.
Közös pont, hogy a Kapcsolódó Jelenlétben és a Mindfulnessben is a jelen pillanatra irányul a figyelem.
A Kapcsolódó Jelenlétben azonban a figyelem fókusza áramlásba kerül – kifelé és befelé történő fokuszváltásokkal. A figyelem tere kitágul, már nem csak önmagadon belül észlesz, hanem tudatosítod a kapcsolatot, amiben jelen vagy valakivel vagy valamivel. Egy (vagy több) emberrel, egy fával, a téged körbevevő térrel. Ez a kapcsolódás nem egy erősen kontrollált folyamat, hanem egy szándékmentes, rezonáló együtt-lét.
A Kapcsolódó Jelenlét tehát egy “köztes térben” bomlik ki, ahol nem csak én vagyok és nem csak a másik.
A kapcsolat pillanatról pillanatra változó áramlása az, amiben megnyilvánul a Kapcsolódó Jelenlét.
Én nem tudok meditálni. Akkor is működhet?
Igen. Elég, ha figyelni tudsz. A kapcsolódó jelenlét nem feltétlenül igényli, hogy törökülésben, behunyt szemmel teremts magadban csendet és ürességet. Bőven elég, ha a figyelmed áramoltatását megtanulod összehangolni a légzéseddel. Ehhez el tudsz indulni napi 1-2 perc gyakorlással, alkalmanként 3-5 nyugodt légzésciklussal kezdve, ami kb. 15-30 másodperc.
A részletes leírásokat a gyakorlásról itt találod:
Átjárók a Kapcsolódó Jelenléthez
Kezdésnek érdemes az ingyenesen elérhető Kettős Együttérzés füzettel kezdened:
Segít-e introvertáltaknak/HSP-knek (szuperérzékenyeknek)?
Igen, segíthet. Én magam is erősen introvert alkat vagyok és emellé HSP (szuperérzékeny). Pont ezek a tulajdonságok hívták elő a kapcsolódó jelenlétet. E tudatállapotba való belépéshez az Kettős Együttérzés gyakorlatát alkalmazzuk, ami pont abban segít, hogy az empátiát megfelelő mederben tudjuk tartani, hogy ne oldódjunk fel teljesen a másik szükségletei, vágyai, igényei mentén.
Azzal, hogy a saját érzéseinkkel és szükségleteinkkel is tudatosan kapcsolatban maradunk, a kapcsolódásaink biztonságosabbá, mi pedig magabiztosabbá válunk. A gyakorlással szabályozható a figyelem iránya. Sokan jelzik, hogy könnyebb határt tartani, tisztábban érzékelik: mi az enyém, mi a másiké.
A Kapcsolódó Jelenlét nem fogja felszámolni az introvert személyiségedet, de lehetővé teszi, hogy érzelmi kiszolgáltatottság helyett valódi erővé váljon számodra a kapcsolatteremtés.
A részletes leírásokat a gyakorlásról itt találod:
Átjárók a Kapcsolódó Jelenléthez
Kezdésnek érdemes az ingyenesen elérhető Kettős Együttérzés füzettel kezdened:
ADHD/figyelem szétesés esetén érdemes próbálni?
Érdemes, de nagyon rövid szakaszokban. A gyakorlást el tudod kezdeni már napi 1-2 perccel. És mivel a figyelmet folyamatosan áramoltatjuk a légzésed segítségével, a gondolataid mire szóródni kezdenének, a fókuszoddal már irányt is váltasz.
A kulcs neked az lesz, hogy inkább röviden és rendszeresen, mint ritkán de hosszasan gyakorolj. Naponta többször – pl. ébredés után, napközben társaságban és lefekvés előtt – rövid ideig (3-5 nyugodt légzésciklus, ami kb. 15-30 másodperc) elég gyakorolni. A gyakorlat lényege, hogy belégzésnél magadra figyelsz, kilégzésnél a másikra (ember, növény, állat, maga a tér) vezeted a figyelmedet. A cél nem a „tökéletes fókusz”, hanem a rugalmas váltások.
Ezzel elkezded másképp stimulálni az idegrendszeredet és fokozatosan el tud kezdeni kiépülni egy másfajta idegrendszeri működés.
A részletes leírásokat a gyakorlásról itt találod:
Átjárók a Kapcsolódó Jelenléthez
Kezdésnek érdemes az ingyenesen elérhető Kettős Együttérzés füzettel kezdened:
Mi az a Kettős Együttérzés?
A Kettős Együttérzés egy a légzést és a figyelmed fókuszát összekapcsoló gyakorlat: amikor belélegzel, magadra figyelsz, amikor kilélegzel: a másikra (lehet személy, személyek, állat, növény, hely stb.).
Ezzel egy empatikus – de kiegyensúlyozott kapcsolat jön létre, amivel a másik és a saját szükségleteiddel egyaránt kapcsolatban maradsz.
A gyakorlás bármely társasági élethelyzetben is végezhető, segíti a mélyebb megértést.
A legnagyobb ajándéka mégis a Kapcsolódó Jelenlét, az a tudatállapot, ami a Kettős Együttérzés hatására megjelenik.
A részletes leírásokat a gyakorlásról itt találod:
Átjárók a Kapcsolódó Jelenléthez
Kezdésnek érdemes az ingyenesen elérhető Kettős Együttérzés füzettel kezdened:
Spirituális vagy pszichológiai megközelítés ez?
Mindkettő és egyik sem. Inkább egy gyakorlati figyelemforma, amely átjárót jelent a pszichológia és a spiritualitás között.
Szükséges hinni benne?
Nem. A Kapcsolódó Jelenléthez nincs szükség semmiféle vallási hitre vagy bármilyen szilárd meggyőződésre – de nem is áll szemben azokkal. Elég a nyitottság és egy kis ráfordított idő a gyakorlásra.
Mennyi idő alatt lehet megtanulni a Kettős Együttérzést és a Kapcsolódó Jelenlétet?
Ez egyénileg változó lehet. Ahhoz, hogy megtapasztald, elég lehet 1-4 alkalom – ha türelmesen végigcsinálod a 3 lépést: Felkészülés, Összekapcsolódás, Kettős együttérzés.
Ahhoz, automatikussá váljon, és csinálás helyett csak történjen veled a Kettős Együttérzés és a nyomában járó Kapcsolódó Jelenlét szükség van arra, hogy az idegrendszered hozzászokjon ehhez a másfajta jelenléthez és kiépüljön egy automatizmus. Ez 1-3 év is lehet, függően attól, hogy milyen háttérrel, figyelem-kapacitással indulsz és mennyire rendszeresen gyakorolsz.
A részletes leírásokat a gyakorlásról itt találod:
Átjárók a Kapcsolódó Jelenléthez
Kezdésnek érdemes az ingyenesen elérhető Kettős Együttérzés füzettel kezdened:
Hogyan kezdjem el ma?
Töltsd le a Kettős Együttérzés ingyenes füzetet és akár most elkezdheted a gyakorlást.
Aztán mélyítsd a tudásod az Átjárók részletes elolvasásával és gyakorolj tovább.
Kettős Együttérzés gyakorlása - ingyenes füzet
A részletes leírásokat a gyakorlásról itt találod:
Kinek való és kinek nem a Kapcsolódó Jelenlét?
Neked való,
- ha alapjáraton nagyon érzékeny vagy.
- ha segítő / pedagógus pályán dolgozol,
- ha valami módon emberekkel foglalkozol.
- ha sokszor érzed fárasztónak az együttlétet az emberekkel.
- ha spirituálisan nyitott vagy, de már besokalltál a mesterektől és tanításoktól.
- ha extrovert vagy, nehezebben figyelsz egy dologra, de ott van benned a vágy, hogy mélyebben értsd mi történik a másikban és körülötted.
- ha nyitott vagy a rendszeres gyakorlásra.
Nem neked való,
- ha spirituális tanítást vagy mestert keresel.
- ha nincs kapacitásod napi pár perc rendszeres gyakorlásra.
- ha olyan mentális betegséggel élsz, amiben a pszichózis időnként megjelenik.
- ha úgy érzed, hogy amiről itt olvastál eddig, az nem neked való.
A Kapcsolódó Jelenlét nem helyettesít pszichoterápiát vagy orvosi kezelést.
Saját történetem
Vannak olyan történetek, amelyek töréspontokról szólhatnának, mégis traumák helyett lehetőséggé váltak. Ami most következik, nem tanmese. Nem példázat. Nem „esemény”, hanem a kapcsolódó jelenlét felvillanásának egy-egy lenyomata – ami engem elindított.
Góra Edina vagyok, ennek az oldalnak a szerzője.
Lehetőséggé vált töréspontok
Zárt
Korai gyermekkori elvonulás
3-4 éves kislányként sokszor kuporogtam a nagy fotelben, saját belső, meghitt kis világomba merülve. Képekkel játszottam, amelyek életre keltek bennem. Belső képeim szereplői mellett megszűnt a magányosság érzése és mindig volt, aki kapcsolódott hozzám, aki – szavak nélkül is – megértett. Eleinte csak játék volt. Talán menekülés is – a szüleim feszültséggel és gondokkal teli világából.
Egy napon óvodásként kórházba kerültem és a szüleim egy héten át nem látogathattak. (Ez nem az ő hibájuk volt, lezárták a látogatást egy influenzajárvány miatt.)
Ott ragadtam egy fura szagú, rideg szobában, bizonytalanul. Egyedül, betegen, és nagyon-nagyon kicsinek éreztem magam. A magányomat pedig tovább fokozta, amikor a mellettem lévő ágyon fekvő kislányt is hazaengedték.
Ismét a belső képeimhez fordultam. De ez már nem volt játék nekem. Egy darabka biztonságot és az érzelmi túlélést jelentették számomra, amikor már nem volt mibe kapaszkodnom.
Barlangtúra: szakadék felett
Kamaszként, titokban mentem el életem első igazi barlangtúrájára. Egy osztálytásam szervezett egy kis csapatot. Volt velünk egy tapasztaltabb vezető, de a középnehéz terepnek számító barlanghoz bizony felkészületlen voltam. Odabent még boldogultam valahogy. A fejemre húzott műanyagsisakban, sötét falak és nedves, szűk átjárók között préselődtem egyre beljebb és egyre sárosabban. És ahogy a többiek haladtak tovább, én is lépkedtem át a bizonytalanság, a tériszony és a bezártság okozta nehéz érzéseimen. A túrának egy szakasza egy függőleges falhoz vezetett, amely előtt egy mély hasadék húzodott. Vezetőnk előre mászott és felhúzta az egyik társamat. Szűk volt a járat, csak egy ember fért el. Emiatt a társam húzta fel a következőt. Én a sor végére maradtam. Ahogy a többiektől láttam, én is fogásokat kerestem a falon. Amikor stabilnak éreztem magam, felnyújtottam a kezemet az osztálytársamnak.
Abban a pillanatban a két lábam egyszerre csúszott meg a nedves falon. Ott lógtam a barlang gyomrában egy szakadék felett, a szintén 16 éves osztálytársam kezén.
Pánik helyett mély nyugalom öntött el. Megállt velem az idő. Miközben felpillantottam a társamra, láttam, ahogy elfehéredik a félelemtől. Én pedig teljes békét és biztonságot éltem át, mintha Isten tenyerén pihentem volna – pedig nem voltam vallásos. Egy voltam mindazzal, ami akkor és ott körbevett. Egy voltam a pillanattal. Ebben a békében közben megtaláltam a falon a fogásokat, a társam pedig így már fel tudott húzni engem. A mai napig hálás vagyok neki. A jelenléte miatt. Mert ott és akkor nem engedett el.
A kulcsélmény: autóbaleset
A kulcsélményemnél 20 éves voltam, amikor édesapám temetésének napján történt egy autóbaleset. Késő éjszaka volt és én vezettem. Egyszer csak “tudtam”, hogy az egyetlen autó, ami egy pillanattal előbb még bevette a kanyart, fékezés nélkül fog belénk csapódni – mert elaludt a sofőr. Tudtam, ha nem teszek valamit, frontálisan kapjuk telibe és mind meghalunk (a párom és az ő kiskutyája ült még a kocsiban). Pánik helyett életem legmeghatározóbb, leggyönyörűbb élménye következett.
Kívül kerültem a testemen, gömb alakban érzékeltem a teret és a pillanatot – és cselekedtem. Tekertem a kormányt, tudatában voltam, hogy az útmenti patka meg fog dobni, aminek ellent kell kormányoznom. Tudatában voltam a lámpaoszlopnak, amire persze nem lenne jó felcsavarodni majd az ütközés közben. Gyönyörűséges, békés jelenlétben történt mindez. Az idő lelassult.
Csodálattal pillantottam a lámpa fényében felcsillanó üvegszilánkokra, amelyek az ütközés pillanatában robbantak befelé. Hallgattam a fémek moraját, és érzékeltem a testemben, ahogy csavarodik az autó – korrigálva a pedálokkal és a kormánnyal mindazt, amit lehetett. Nem volt bennem sem fájdalom, sem félelem. Csupán béke, figyelem és jelenlét.
Amikor a két autó megállt, még pár pillanatig benne voltam ebben a tágas, békés, mindennel összekapcsolódó tudatállapotban. Aztán oldalra pillantottam. A párom szeme nyitva volt, halántékánál szivárgott a vér. Azt hittem, szörnyethalt. Ez a “felismerés” rántotta vissza a kicsi énemet, aki azonnal sokkot kapott. Még akkor is sikítottam, amikor magához tért és megszólalt mellettem. Utána már a “normál menet” szerint zajlottak a dolgok. A tűzoltók vágtak ki bennünket a papírzsebkendőként összegyűrt kocsiból. Mindenki megdöbbenésére én egy karcolás nélkül szálltam ki végül. Párom két bordája megrepedt, de más baja komolyabban nem lett. A kiskutyánk is megúszta egy apróbb sérüléssel. És igen. A másik sofőr – ahogy a rendőri jelentésben szerepelt – valóban elaludt.
Innen indult minden.
Visszatekintve, attól kezdve tudtam, hogy többek vagyunk, mint egy testben élő személyiség. És hogy a létezésünk is jóval több és tágabb annál, mint az első pillanatra gondolhatnánk. Tudni akartam, mi volt ez az egész és mindennél jobban vágytam vissza ahhoz a tiszta, békés jelenléthez, amit ott és akkor átéltem.
Erről a visszatalálásról szólt az útkeresésem. A csikung, a terápiás és önismereti utak, a hangok világa és minden más kanyar egyszerre volt szükségtelen és mégis elengedhetetlen ahhoz, hogy tudatosítsam magamban a Kapcsolódó Jelenlétet. Amelyhez ugyan eszközök nincsenek, de megnyíló kapuk annál inkább vannak.
Miért jött létre ez az oldal?
Ennek az oldalnak nincs célja a hagyományos értelemben.
Nem tartalmaz spirituális tanításokat – de attól még lehetőséged van tanulni.
Nem gyógyít – de attól még gyógyulhatsz.
Nem fejleszt – de attól még fejlődhesz.
Ezzel az oldallal kapukat mutatok neked, amelyek megnyithatsz, ha úgy döntesz.
Ehhez nem kell jobbá válnod, elég, ha jelen vagy. Nem kell többet megértened annál, amit már most is tudsz. Egy fontos dolog mégis van, amire szeretném felhívni a figyelmed: nem azt szeretném, hogy elhidd, amit ezen a weboldalon találsz. Inkább érdemes figyelned az érzéseidre és benyomásaidra, ebben a pillanatban is, amikor e sorokat olvasod.
