Miről szól ez a gyakorlat?
Sokan vannak, akik csendben hordozzák magukban a magány érzését. Nem feltétlenül azért, mert hiányoznak körülöttük az emberek. Inkább a félelem az oka, ami akkor is képes elzárni bennünket, amikor nyitni lenne érdemes. Talán veled is előfordult, hogy ki kellett volna állnod mások elé, de a magabiztos, kapcsolódó élmény helyett csak egy torokszorító érzés maradt.
Az Összekapcsolódás gyakorlata egy rövid, finom, mégis rendkívül mély jelenlétgyakorlat, amely lehetővé teszi, hogy valódi kapcsolat jöjjön létre közted és a másik létező között – legyen az ember, állat, növény, tér vagy akár egy közönség. A kapcsolat nem szándékon vagy viselkedésen, hanem a figyelem és a légzés finom összehangolódásán alapul.
Ezáltal nemcsak nyitottabb és őszintébb jelenlét alakul ki, hanem olyan együtt-létezés – amely nem kontrollál, hanem ráhangolódik.
E gyakorlat abban, segít, hogy belépj a Kapcsolódó Jelenlétbe. Lehetővé tesz egy bensőséges és szeretetteli összekapcsolódást, amelyben el tudnak oszlani a félelmek. Jól jöhet, amikor beszélgetni, ismerkedni kezdesz valakivel, ha tanítani készülsz, ha több ember előtt kell előadást tartanod. És akkor is, ha bármely élethelyzetben magabiztosabb jelenlétre van szükséged. Mindezek mellett nagyon szép élményekre nyílik lehetőség, ha nem csupán emberekkel (állatokkal, növényekkel), de a körülötted lévő térrel is elvégzed ezt a gyakorlatot.
Lépj be velem a Kapcsolódó Jelenlétbe.
Hogyan érdemes végezned?
Mivel most éppen olvasol, valószínűleg egyedül vagy. Ezért kezdjük a körülötted lévő térrel való összekapcsolódással.
A tér betöltése – Magabiztos jelenlét a térben
Pár percig végezd a Felkészülés lazító gyakorlatát. Ezzel ellazul a tested, te pedig nyitottá és befogadóvá válsz. Amikor megérkeznek a kellemes testérzetek, állj fel a szobád közepén. Kis terpeszben állva, tedd a derekadra a kezed, egy mélyebb belégzéssel emeld kicsit a mellkasodat. És most hunyd le a szemed és képzeld el, hogy belélegzed a teret, ami körbevesz, majd a kilégzéssel kiterjeszted magad a térbe. Minden egyes kilégzéssel egyre inkább betöltöd a szobát. Belélegzed magad a bútorok rései közé, sőt, akár a falak pórusaiba is bejuthatsz.
A légzésed a gyakorlat alatt magától lassul egy kicsit, nem kell szabályoznod. Csak figyeld, ahogy természetesen megtörténik.
- Belélegzel – magadba fogadod a szoba terét. Nem birtokolva, hanem figyelemként: mint amikor meghallod, meglátod, befogadod a másikat.
- Kilélegzel – betöltöd a jelenléteddel a teret. Odaadod magad ennek az áramlásnak.
A belégzéssel a világ kerül beléd. A kilégzéssel te kerülsz bele a világba.
Két légzésciklus után nyisd ki a szemed, ha csukva volt és így folytasd a tér betöltését és befogadását még pár percig. Soha ne erőltesse a légzést, maradj megengedő magaddal. Elképzelhető, hogy a légzésed magától egy kicsit lassabbá és mélyebbé válik, de semmiképpen ne erőltesd, csupán haladj együtt a változással.
Végül engedd el a légzésre fordított figyelmet és csak légy jelen.
Figyeld meg a testedben megjelent új érzeteket, és az érzéseket, amelyek felbukkannak.
Összekapcsolódás egyetlen élőlénnyel
Nézzük meg együtt, hogyan érdemes az összekapcsolódást egy másik személlyel, állattal vagy növénnyel gyakorolnod. A szemed maradhat nyitva, de ha kellemesebb úgy, pár másodpercre akár be is hunyhatod.
- Finoman lélegezz be, erőltetés nélkül, elképzelve, hogy befogadod magadba a másikat. Nem birtokolsz, hanem megnyílsz és beengedsz.
- Kilégzésnél pedig képzeld el, hogy belélegzed magad a másikba vagyis odaadod magad a kapcsolatnak. Ez nem alávetés, hanem annak felismerése, hogy”én is jelen vagyok itt, benned”.
Ezt az összekapcsolódást elég egy-két légzésciklusban végezned. Ezután lépj tovább a Kettős Együttérzés gyakorlatára, amely még mélyebbé teszi a Kapcsolódó Jelenlétet azáltal, hogy egyszerre kapcsol össze belső világoddal és a másik élőlénnyel.
Összekapcsolódás csoporttal vagy közönséggel
Ha előadára készülsz, vagy csoportnak tartasz programot, érdemes a tér betöltésével kezdened, amivel magabiztosabbá, elevenebbé, jobban jelenlévővé válsz. Pár másodpercre hunyd le a szemed és képzeld el, hogy a sok embert egyetlen személlyé olvasztod, és vele végzed el az összekapcsolódást az előző alfejezet szerint.
Záró gondolatok
A gyakorlat során fokozatosan rájössz, hogy nem elszigetelt megfigyelő vagy, hanem magának a világnak szerves része, és a saját lélegzetedet tapasztalod. A valóságban nem kapcsolódtok igazán semmihez, mert sosem voltatok igazán különállóak. Csak a figyelmed teremti meg az elválás és a kapcsolódás néha fájdalmas, néha gyönyörű illúzióját. De ne higgye el nekem. Egyszerűen gondoljunk bele: mi történik, ha megeszünk egy „halott” sárgarépát? Melyik az a pont, amikor már nem répa, hanem a részeddé válik?
A gyakorlattal egyszerűen tudatosodik benned az, ami van – hogy identitásod határai ellenére, valójában egy vagy mindazzal, amivel kapcsolatba kerülsz, ami körbevesz. Azt is felismerheted, hogy a világgal való kapcsolatod nem pusztán elméleti, hanem biológiai tény. A belélegzett levegő szó szerint a testünk részévé válik, és amit kilélegzünk, az táplálhat és részévé válhat más élőlényeknek.
A légzés ritmusán keresztül a figyelmed finoman felébreszti a tudatosságot, fokozatosan megtapasztalva saját tágasságát. A határok kezdenek felpuhulni. Már nem „itt vagyok a térben”, hanem „a tér és én egy áramlás részei vagyunk”. Idővel a „lélegzem” tapasztalata átváltozhat „a lélegzés történik” – mintha a világ önmagán keresztül lélegzik, és te egyszerűen csak tanúja vagy ennek. Ez a tanúságtétel maga a Kapcsolódó Jelenlét.
