Mi ez a gyakorlat?
Ha benned is megjelenik néha az ellentmondás, hogy bár nyitni szeretnél kifelé, valami mégis visszatart, és inkább bezárkózol; ha gyakran érzed, hogy túl sokat adsz másoknak, és végül már nem marad erőd magadra – akkor a Kettős Együttérzés gyakorlata pont neked való.
Az empatikus emberek számára a kiegyensúlyozott kapcsolódás jelenti a legnagyobb kihívást. Ők azok, akik rendszeresen tesznek másokért, és sokszor túl későn ismerik fel, hogy túlléptek saját határaikon. Ilyenkor eltűnnek a figyelem elől, mintha kiszállnának a kapcsolódásból. Meginoghat a hitük abban is, hogy a világ egy jó hely.
A hagyományos empátia lehetővé teszi, hogy beleérezz mások helyzetébe, ami egy gyönyörű és értékes készség. Ugyanakkor sok erősen empatikus ember önzésnek érzi, ha saját szükségleteivel foglalkozik, ezért könnyen túlsegíti környezetét, majd kimerülés után inkább bezárkózik. Mások ezzel szemben könnyebben tartják meg határaikat, de gyakran nem érzékelik környezetük igényeit eléggé.
Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy a határaidat nem kell védened ahhoz, hogy biztonságban érezd magad? És hogy az együttérzés nem vezet szükségszerűen kimerüléshez? Ha viszont szeretnéd fejleszteni érzékenységedet anélkül, hogy elvesznél benne, akkor is jó helyen jársz.
A Kettős Együttérzés egy kiegyensúlyozott állapot, amelyben egyszerre vagy jelen saját magad és a másik ember számára. Nem kell többé leválasztanod magad a környezetedről, mert miközben másokra figyelsz, kapcsolatban maradsz saját belső világoddal is. Ebben az áramló figyelemben a határok élővé és természetessé válnak, mint egy finoman áteresztő hártya, amely egyszerre biztonságban tart és összeköt.
Hogyan érdemes végezned?
Röviden:
Az Összekapcsolódás után a légzésed segítségével mozdítod a figyelmedet önmagad és a másik között.
- Belélegzel: önmagadra figyelsz.
- Kilélegzel: a másikra figyelsz.
Mindezt végezheted egy beszélgetés alatt folyamatosan vagy szakaszosan, vagy bármely mindennapi élethelyzetben.
Most tekintsük át kicsit mélyebben a gyakorlatot:
Ha sorban haladtál a lépésekkel, mostanra képes vagy ellazult, nyitott jelenlétbe kerülni. Végezd el az Összekapcsolódás gyakorlatát, és miután ez megtörtént (1-2 légzésciklus alatt), kezdd el áramoltatni figyelmed a légzésed ritmusában:
- Belégzésnél: figyelmedet fordítsd magadra. Gondosan és gyengéden vedd észre a benned megjelenő testérzeteket, érzéseket, benyomásokat.
- Kilégzésnél: a figyelmedet irányítsd a másik emberre (vagy állatra, növényre). Nézd meg, hogyan ül, hogyan mozdul, milyennek látod őt, majd engedd, hogy empatikusan átérezd, hogyan érzi magát az adott pillanatban. Fontos, hogy ne elemezd őt, csak engedd meg magadnak a kapcsolódást.
A légzésed természetesen lassulhat, de kérlek, ne szabályozd erőltetetten. Engedd, hogy természetes módján történjen, akár egy-egy sóhajtással is.
Ahogy áramoltatod a figyelmedet, időnként gondolatok jelennek meg benned. Ilyenkor ne kövesd azokat. A figyelmed áthelyezésével igyekezz megszakítani a kört, hogy tovább gondold azt, ami megjelent. Inkább térj vissza a légzésed figyelemmel kíséréséhez és a fókuszváltáshoz:
- Magadra figyelsz belégzéskor, észleled, ami benned zajlik, és nem véleményezed.
- A másikra figyelsz kilégzéskor, anélkül hogy bármit akarnál tőle. Csak felfedezed, milyen ő most, változtatási szándék nélkül.
A figyelem áramlása így nem engedi, hogy belső párbeszéd vagy ítélkezés megszakítsa a kapcsolódást. Emellett ha megjelenik szándék, az sem lesz képes gyökeret ereszteni benned. Így tudod megtartani a Kapcsolódó Jelenlétet.
Ha már komfortos számodra az egy légzésnyi figyelemváltás, gyakorolhatsz úgy, hogy hosszabb ideig (2-4 légzésciklus) maradsz egy fókuszban, majd ugyanennyi ideig a másikban. Ha gondolatok vagy ítéletek zavarnak meg, rövidíts újra a figyelmi ciklusokon.
A gyakorlat fontos része a szándékmentes kapcsolódás. Hogy nem akarsz és nem próbálsz meg változtatni azon, ami van. Nem akarod, hogy a másik jobban legyen, felismerjen bármit, megértsen téged, vagy önmagát. Nem akarsz tőle semmit, de teljes figyelmeddel vele vagy. Békén hagyod, de nem hagyod magára.
Ha elcsendesedtél belül és rövidnek érzed az egyetlen ki- és belégzést a figyelmed elmélyítésére, gyakorolhatsz tovább úgy, hogy 2-3-4 kilégzésig figyelsz a másikra, majd ugyanennyit pihenteted a figyelmed magadon.
A megnyújtott fókuszváltásokkal talán azt érzed, hogy mélyül a figyelem és az együttérzés, de az is lehet, hogy a gondolatok, ítéletek, belső párbeszédek és szándékok jelennek meg benned. Ilyenkor inkább rövidíts, mert az előbbiek azok, amelyek kiszakítanak a Kapcsolódó Jelenlét és a Kettős együttérzés állapotából.
Amint látod, a gyakorlat maga nagyon egyszerű. És idővel egyre könnyebbé is válik.
Záró gondolatok
Miért fontos a szándékmentesség?
Furcsának tűnhet, miért nem akarnánk, hogy a másik jobban legyen. A „jó szándék” azonban gyakran elvárásokat teremt, ami nem segíti, hanem éppen akadályozza a kapcsolatot. Az, hogy nem akarsz és nem próbálsz meg változtatni azon, ami van, nem közöny. Hiszen teljes figyelmeddel vele vagy, szívből kapcsolódsz, mert békén hagyod őt – és mégsem hagyod magára.
A szándékmentes figyelem nem ridegség, hanem mély, valódi együttérzés, amely szabadságot ad, teret hagy, és éppen ezért teremt lehetőséget a valódi változásra.
Miért nem szabályozzuk a légzést?
A Kapcsolódó Jelenléttől távol áll az erőszak bármely formája. És talán furcsán hangzik, de valahol a légzés tudatos szabályozása is lehet egyfajta szelíd erőszak – amire időnként szükség lehet és aminek helye van az életben. A Kettős Együttérzést gyakorolva mi maradjunk a természetes légzésednél, amit ha figyelemmel követsz, a maga módján lassulhat egy kicsit. Talán spontán fel is sóhajtasz időnként – és ez teljesen rendben van.
Irányok és lehetőségek
Nem csak emberekkel végezhető a gyakorlat.
Végezheted a külvilággal – nyitott szemmel végzett meditációként bárhol. Ennek módját a Tű Foka Meditáció menüpontban mutatom meg neked.
A Kettős Együttérzés mélyíti a kapcsolódást embertársainkkal, anélkül hogy értelmeznénk vagy magyaráznánk őket. Ez a kapcsolódás adja a Kis Lámpás Kommunikáció alapját is, amelyben a nehezebb kommunikációs helyzetekben is segíteni tud abban, hogy könnyebben megérthessétek egymást.
Töréspontokkal való munka
A Kettős Együttérzés gyakorlását önmagad különböző részeivel is végezheted — múltbeli vagy jövőbeli énjeiddel, vagy a benned élő szerepekkel és archetípusokkal. Így élő kapcsolatba kerülsz önmagaddal, különösen olyan pontokon, ahol a legmélyebb sebeket hordozod. Ezek a megrendítő élmények megkapják a figyelmet és teret – anélkül, hogy gyógyítanod vagy megváltoztatnod kellene őket.
A szándékmentesség itt is fontos, mert az elvárás nyomása nélkül tud valódi elfogadás és szeretet megjelenni.
Ez a gyakorlat nem célként, hanem következményként mélyíti el az önszeretetet és az életbe vetett bizalmat, miközben megnyitja benned a Kapcsolódó Jelenlét tágas terét.
A traumákkal és töréspontokkal való gyakorlás részleteiről a Kapcsolódó Jelenlét a Töréspontokkal c. fejezetben olvashatsz többet.
