Kapcsolódó Jelenlét a Töréspontokkal

Amit képes vagy megfigyelni, az nem lehet azonos veled.

Ami a leginkább képes kirántani bennünket a Kapcsolódó Jelenlét gyönyörű állapotából, azok a múltunkból eredő félelmek és fájdalmak. Talán te is észrevetted már, hogy miközben személyiséged szintjén próbálod megoldani traumáidat, mindig újabb és újabb nehézségekkel szembesülsz. Enyhíted a fájdalmat, majd hamarosan újra megjelenik valami, ami szorongást vagy hiányérzetet okoz. A szenvedés enyhítése csodálatos és fontos dolog, és hálásak lehetünk azért, hogy a pszichológia és az önismeret kifinomult módszerekkel segít ebben.

Engem azonban mindig is más foglalkoztatott.

Átjárók a szenvedésből a jelenlétbe

Hogyan lehetséges, hogy néha – a legnehezebb pillanatokban is – eltűnik a fájdalom, és a helyét mély béke veszi át? Hogyan történhetett meg velem, hogy apukám temetésének éjszakáján egy autóbaleset közben tapasztaltam meg egy megmagyarázhatatlan, szavak nélküli boldogságot?

Ilyenkor az „én” egyszerűen eltűnik, majd újra megjelenik, és visszatér vele a szenvedés is. Hol vannak ezek az átjárók a szenvedésből abba a békés állapotba, amelyet Kapcsolódó Jelenlétnek nevezek?

Én és a tágabb jelenlét

Énünk ellenállásból építi identitását: „Ez vagyok én, az pedig nem én vagyok.” Ezzel a kettősséggel kialakul a szenvedés. De pontosan ez ad lehetőséget arra is, hogy felismerjük az énünk határain túl létező valóságunkat. Ez nem egy másik személyiség, hanem egy olyan állapot, amely egyszerre forrása és tükröződése az életnek. Ez maga a Kapcsolódó Jelenlét.

Bármennyire furcsának is tűnik ez emberi elménk számára, a töréspontjaink éppen azokat az átjárókat jelenthetik, amelyek segítenek túljutni önmagunk korlátain.

Mik azok a töréspontok?

Életünk során mindannyian átélünk kisebb-nagyobb töréspontokat. A nagy töréspontok traumákká válhatnak, míg a kisebbeket hétköznapi apróságok jelentik: például amikor lelkesedésed egy óvatlan megjegyzés miatt megtörik. Ezek apró, de ismétlődő élmények egyre jobban bezárhatnak önmagadba, félelmeid közé.

Mit lehet tenni a töréspontokkal?

Van lehetőséged megnyitni azokat a bezárt csatornákat, és kapcsolódni a sebekhez anélkül, hogy gyógyítani próbálnád őket. Így a múlt eseményei elvesztik hatalmukat a jelened felett.

Hogyan kezdj neki?

Mielőtt a múltadhoz fordulnál, begyakorolhatod a következő lépéseket: Felkészülés, Összekapcsolódás, Kettős Együttérzés és a Tér betöltése.

Kezdd kisebb töréspontokkal, majd haladj a mélyebbek felé. Mindig azzal dolgozol, aki átélte a múltbéli eseményt, és azzal, aki ma vagy.

A kisebb töréspont lehet egy előző napi történés, vagy bármi, ami a közelmúltban történt veled, és kellemetlen érzéseket okozott. Fontos, hogy nem az eseménnyel dolgozunk, hanem azzal, aki átélte azt – ezt a múltbéli élmény, és azzal, akire hat az élmény – ez a jelenlegi éned.

• Végezd el a Felkészülést csukott szemmel.
• Kapcsolódj össze a térrel, amely körülvesz.
• Engedd üressé válni a teret.
• Hívd be képzeletedbe azt a múltbéli énedet, akivel szeretnél dolgozni.
• Kettős Együttérzés: belégzéssel önmagadra, kilégzéssel rá figyelj.
• Szándék nélkül, egyszerűen figyeld őt, és üzenj neki: „Mostantól nem hagylak magadra.”

A Kettős Együttérzéssel figyeld meg: Milyennek látod őt kívülről? Hogy érezheti magát? Hol van? Mit csinál?  Ahogy jelen vagy mellette, elkezded felismerni a különbségeket és hasonlóságokat a korábbi éned és a jelenlegi között.

Amikor nehezen oldódik

Megesik, hogy a múltbéli éned nem bízik benned. Maradj elfogadással felé és ne akarj tőle semmit. Ha benne maradsz a folyamatban, ez változni fog. Talán egy-két alkalommal később. Az is előfordulhat, hogy neked lesz nehéz fenntartanod az ítéletmentes jelenlétet. Ilyenkor elég tudatosítanod, hogy “ez most egy gondolat”, amit elengedhetsz egy kilégzéssel.

Lezárás

Zárásként egy kilégzéssel elengeded a képet és lassan kinyitod a szemed.

A gyakorlás időtartama és gyakorisága

A gyakorlatot naponta egyszer, maximum 10 percig végezd. Napközben pedig többször, röviden, néhány másodpercre kapcsolódj újra hozzá. Amikor megkérdezed magadtól, hogy  „Hol vagy most?” – érezni fogod merre van ő most a térben. Csak pillants rá és küldj neki egy mosolyt.

Ezt végezd legalább egy hétig, amíg azt nem érzed, hogy már jól van, hogy könnyen kapcsolódtok, és végül feloldódik benned – néha egy ölelés kíséretében.
Amikor ez megtörténik, érezni fogod. És akkor térj át egy másik múltbéli éneddel való munkára.

A jövőbeli én támogatása

Ha nagy fájdalmat érzel, hívd be azt a jövőbeli énedet, aki már túljutott ezen. Kapcsolódj vele, érezd a magabiztos jóllétét. Együtt nézzetek rá a fájdalmas múltbéli énre, és végezzétek közösen a Kettős Együttérzést.

Pár alkalom után megpróbálhatod megfordítani a színpadot: Átlélegezni magad a jövőbeli énedbe és onnan tekinteni a mostanira, folytatva a Kettős Együttérzést.

A lezárásnál maradhatsz az újban, egy kilégzéssel finoman elengedve a képet.

Séta közben

Ha már komfortosan érzed magad, próbáld ki sétálva: érezd meg a jövőbeli éned jelenlétét, és lépj bele. Haladj tovább belőle.

Lehetséges, hogy a múlt időnként visszacsábít, de minél többet éled át az újat, az annál természetesebbé válik – míg végül azon kapod magad, hogy már az újat éled. Ez már a tudatos teremtés.

Záró gondolatok

A szenvedés oka az azonosulásunk a múlt fájdalmaival és félelmeivel. Ezek elzárnak a Kapcsolódó Jelenléttől. Amit képes vagy megfigyelni, az nem lehet azonos veled, hiszen van egy megfigyelő és van, amit megfigyel. Amint Kettős Együttérzéssel figyelsz a múltadra, az azonosulás oldódik, és a szenvedés is enyhül.

Amikor enyhül a szenvedés, a biztonságérzet növekedésnek indul és elkezded leengedni a belső falakat. Amikor ez megtörténik, a Kapcsolódó Jelenlétben találod magad.

A múltbéli  énrészeiddel és a jövőbeli, már jól lévő éneddel találkozva tudsz végighaladni a fentebbi folyamaton. Ez lehet 1-2-3 év is akár. Talán hosszúnak tűnik. De mi ez az idő a több évtizedes fájdalmak cipeléséhez képest?

Minden gyakorlással mozdulni fogsz tovább. Csak maradj a folyamatban, hogy az lehess, aki valójában mindig is voltál: teljes, szabad, és Kapcsolódó Jelenlétben létező.